Életciklus költségelemzés
A környezet védelme iránti fokozódó tudatosság megjelenése, valamint a termékek és szolgáltatások gyártásával és használatával kiváltott esetleges környezeti hatások csökkentésének igénye megnövelte az érdeklődést az olyan módszerek kifejlesztése iránt, amelyek a termékek és szolgáltatások negatív környezeti hatásait csökkenteni tudják. E célból kifejlesztett technikák egyike az életciklus elemzés (LCA).
Az LCA rövid története
Az első életciklus szempontú vizsgálatok a hatvanas évek végén láttak napvilágot. A módszer kialakulásának elsődleges oka az energia árrobbanás volt, mely következtében kisebb energiaigényű technológiai megoldásokat kerestek a vegyiparban, illetve az alternatív energiaforrások (pl. napelem) gazdaságosságát vizsgálták. Az első nagyobb nyilvánosságot kapott tanulmányt a Coca-Cola készíttette 1969-ben az italos rekeszekre, az erőforrás felhasználás és környezeti szempontok közötti összefüggésekre.
Európában a módszer elterjedését a 80-as évek közepén nagymértékben elősegítették a csomagolószer-hulladékok elhelyezésével kapcsolatos viták. Számos csomagolással összefüggő elemzés történt a 90-es évek elején – közepén, a környezetbarát csomagolóeszközök kiválasztása céljából, de magukkal az élelmiszerekkel az élelmiszerek környezeti hatásával kapcsolatos elemzések száma is jelentős volt, különösen a skandináv országokban a 90-es évek végén (LCA netFood projekt). Ezek az elemzések nagymértékben hozzájárultak magának az LCA-nak a módszertani fejlesztéséhez, adatbázis kiépítéséhez (SPOLD), és az életciklus-elemzés terén elért eredmények konferenciákon történő bemutatásához. A Riói Konferencián már úgy beszéltek az életciklus elemzésről, mint egy olyan új eszközről, amely a környezeti menedzsment feladatok széles köréhez alkalmazható. Az életciklus elemzés kialakulásában úttörő szerepet vállaló Környezeti és Toxicológiai Kémiai Társaság (Society of Environmental Toxicology and Chemistry, rövid nevén SETAC) az első komolyabb tanulmányt 1993-ban publikálta, amely egy Európai Útmutató az életciklus elemzéshez. A módszer népszerűsítésében kooly szerepe volt a német környezetvédelmi miniszternek, Klaus Töpfer-nek is, aki a csomagolóanyagok életút-elemzésére vonatkozó tanulmány elkészítését írta elő. Az ő nevéhez köthető Töpfer törvény később óriási vitákat generált a német közvéleményben.
Az LCA- t különösen a kezdetekben inkább kétkedéssel fogadták, ennek ellenére a kilencvenes évek közepétől egyre biztatóbb eszköznek bizonyult. Elsősorban nagyvállalatok alkalmazták marketing célokból, hogy bizonyítsák termékeik környezetbarát voltát, vagy bizonyítsák egy termék előnyeit a konkurens termékekhez viszonyítva. Mivel az új módszer folyamatos fejlődésben volt (amely azóta is így van), az eredmények sokszor vitákat eredményeztek, amelyek azonban tovább segítették a módszer érzékenységének, megbízhatóságának növelését, és nagymértékben hozzájárultak a szoftverek fejlesztéséhez és a szabványosítási folyamat elindításához is. 1992-93-ban már az első szoftver próbálkozások is megjelentek.
A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet a TC/207 műszaki bizottsága megkezdte a módszer szabványosítását a 90-es évek elején, a környezeti menedzsment rendszerek 14000-es sorozatán belül, a francia AFNOR vezetésével. Az egyes munkacsoportok munkájának irányításáért más- más ország lett a felelős: az elvek és eljárás kialakításáért az USA, az általános leltárkészítésért a németek, az egyedi leltárkészítését a japánok, a hatás értékelésért a svédek, a hatáscsökkentésért a franciák.
A szabvány általános bemutatása
A fentiekben kifejtettek értelmében tehát az LCA egy nemzetközi szabvány, az ISO 14000-es szabványcsalád része, pontosabban a 14040-es szabvány, amely az alábbi részekből épül fel1:
- MSZ EN ISO 14040:2006 Környezetközpontú irányítás, Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek
- MSZ EN ISO 14041:2001 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. A cél és a tárgy meghatározása és leltárelemzés
- ISO 14042:2001 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Az életciklus alatti hatások értékelése
- ISO 14043: 2001 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Az életciklus értelmezés
Az ISO szabvány szerint az életciklus: „egy termék hatásrendszerének egymás után következő, egymáshoz kapcsolódó szakaszai, a nyersanyag beszerzéstől vagy a természeti erőforrás keletkezésétől az újrahasznosításig vagy az ártalmatlanításig”, az életciklus-elemzés pedig: „egy termék hatásrendszeréhez tartozó bemenet, kimenet és potenciális környezeti hatások összegyűjtése és értékelése annak teljes életciklusa során.”
Az LCA tehát a környezetvédelmi aspektusokat és azok lehetséges hatásait a termék vagy szolgáltatás teljes életciklusát tekintve vizsgálja („bölcsőtől a sírig”) a nyersanyag bányászattól és előkészítéstől a termék gyártásán keresztül a termék használatáig, majd a használat után keletkező hulladék elhelyezéséig terjedő szakaszt – ideértve az újrafelhasználást és hasznosítást is. A környezetvédelmet szolgáló életciklus elemzés, amely a vizsgált rendszer teljes anyag és energia mérlegét, valamint a környezet és a rendszer kölcsönhatásainak mérlegét tanulmányozza – lényegesen különbözik az üzleti szférában régóta alkalmazott termék életútelemzéstől, Az LCA dinamikusan fejlődő értékelési módszer, mellyel bármely, az alapanyagokban vagy a környezeti hatásokban bekövetkező változás ill. bármely újítás vagy felfedezés követhető.
1www.mszt.hu
2020.02.03.
Az életciklusköltség-számítás a közbeszerzési eljárásokban
Az uniós közbeszerzési szabályok 2012-ben indult modernizációja során kiemelt célkitűzés volt a közbeszerzések stratégiai használatának további előmozdítása. Az Európai Unió Bíróságának esetjoga megerősítette, hogy az életciklusköltség-számításra már a 2004-es irányelvek alapján is lehetősége volt az ajánlatkérőknek, az életciklusköltség-számítás alkalmazásának részletesebb szabályozása nyilvánvalóan a gyakorlat további terjedését segíti elő. Jelentős változás, hogy a 2014/24/EU irányelv az életciklus szemléletet erősítve az értékelési szempontok szerződés tárgyához kötöttségének követelményével összefüggésben rögzíti, hogy a tárgyhoz kötöttség fennáll, amennyiben azok a szerződés tárgyához bármely módon és azok életciklusának bármely szakaszában kapcsolódnak, ideértve azokat a tényezőket is, amelyek:
a) az említett építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának, rendelkezésre bocsátásának vagy forgalmazásának konkrét folyamatához kapcsolódnak; vagy
b) közvetlenül az említett építési beruházás, áru vagy szolgáltatás életciklusának valamely másik szakaszához kapcsolódnak, még akkor is, ha az említett tényezők érdemben nem tartoznak a szerződés lényegéhez1.
A nyertes ajánlattevő kiválasztása körében a Kbt. 76. §-a a legalacsonyabb ár és az összességében legelőnyösebb ajánlat értékelési szempontok helyett minden esetben a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását írja elő az ajánlatkérő számára. Az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválaszthatja a legalacsonyabb ár, a legalacsonyabb költség vagy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan – különösen minőségi, környezetvédelmi, szociális – szempontok alapján, amelyek között az ár vagy a költség is szerepel. Az irányelvi rendelkezésekre figyelemmel az ajánlatkérőnek az értékelési szempontok körében tehát lehetősége van figyelembe venni a közbeszerzés tárgyát képező áru, szolgáltatás vagy építési beruházás életciklus költségeit. Amennyiben tehát az ajánlatkérő a legalacsonyabb költség szempontját választja, vagy a legjobb ár-érték arány meghatározása során költség alapú értékelési szempontot is alkalmaz, a költséget életciklus-költség számítási módszer alkalmazásával is meghatározhatja.
Az ajánlatkérő köteles a legalacsonyabb költség vagy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontok alkalmazására2, ugyanakkor a legalacsonyabb ár egyedüli értékelési szempontként történő alkalmazását feltételhez köti, az ajánlatkérő csak akkor választhatja, ha igényeinek valamely konkrétan meghatározott minőségi és műszaki követelményeknek megfelelő áru vagy szolgáltatás felel meg, és a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását az adott esetben további minőségi jellemzők nem, csak a legalacsonyabb ár értékelése szolgálja.
A 322/2015 (X. 30.) Korm. rendelet 9. és 24. §-aiban kizárta a legalacsonyabb ár egyedüli értékelési szempontként történő alkalmazását tervezési és mérnöki szolgáltatások, valamint építési beruházások esetében mind uniós, mind nemzeti eljárásrendben. A Kbt. ugyanakkor a legalacsonyabb költség szempont alkalmazását szélesebb körben teszi lehetővé, mint a legalacsonyabb ár szempont alkalmazását, hiszen a legalacsonyabb költség alapú döntés tervező és mérnök kiválasztása, illetve építési beruházás esetén is lehetséges. A Kbt. 90. § (6) bekezdése és 96. § (4) bekezdése szerint az ajánlatkérő versenypárbeszéd és innovációs partnerség esetében sem értékelheti önmagában az árat, ezen eljárásfajták esetén kizárólag a legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempontrendszeren alapulhat az értékelés. A legalacsonyabb költség értékelési szempont alkalmazása esetén az ajánlatkérő az általa meghatározott költséghatékonysági módszer alkalmazásával választja ki a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot.
A Kbt. a költséghatékonysági módszerek közül kiemeli és részletesen szabályozza az életciklusköltség-számítási módszer alkalmazását definiálva az életciklus és az életciklusköltség fogalmát.
A Kbt. 78. §-a (1) bekezdése alapján amennyiben az ajánlatkérő az áru, szolgáltatás vagy építési beruházás értékeléskor figyelembe vett költségét életciklusköltségszámítási módszer alkalmazásával kívánja meghatározni, ezt a tényt az eljárást megindító felhívásban fel kell tüntetnie. Az ajánlatkérőnek elegendő ugyanakkor a közbeszerzési dokumentumokban feltüntetni, hogy az ajánlattevőknek milyen adatokat kell megadniuk, és az ajánlatkérő milyen módszert fog alkalmazni az életciklus-költségeknek az említett adatok alapján történő meghatározásához.
1 2014/24/EU irányelv 67. cikk (3) bekezdés
2 Kbt. 76. § (5) bekezdése
2019.11.16.
Fenntarthatósági szempontok az értékelés körében az EU joggyakorlatában (1)
Az értékelés kapcsán, amint azt már említettük, az ajánlatkérőnek minden esetben objektív módon kell eljárnia. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a szerződés odaítélésének gazdasági és minőségi szempontjai, mint például a környezetvédelmi követelmények teljesítése, lehetővé tehetik az ajánlatkérő szerv számára, hogy kielégítse az ajánlattételhez szükséges dokumentációban meghatározott közszükségleteket. Erre a következtetésre jutott az Európai Unió Bírósága is az egyik legismertebb zöld közbeszerzés kapcsán hozott ítéletében, az ún. Concordia Bus-ügyben.
Noha az ügy még a korábbi irányelvi szabályozáshoz kapcsolódik, az abban megállapítottak máig meghatározóak a zöld közbeszerzések vonatkozásában. A Concordia Bus-ügy azért kiemelkedő, mert mintegy megelőlegezve az Európai Bizottság későbbi álláspontját, a közbeszerzési eljárásokban benyújtott ajánlatok értékelési szempontjai vonatkozásában meglehetősen határozott álláspontot tartalmaz. A Bíróság ítéletében a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EK irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja kapcsán – amely rendelkezés egyebekben változatlan tartalommal szerepel a jelenleg hatályos irányelvek szövegében is – megállapította, hogy a hivatkozott szakaszt úgy kell értelmezni, hogy, amikor egy, szolgáltatás megrendelésére irányuló közbeszerzési szerződés keretében az ajánlatkérő szerv – esetünkben egy önkormányzat – úgy dönt, hogy annak az ajánlattevőnek ítél oda egy szerződést, amely a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot nyújtotta be, környezetvédelmi, ökológiai szempontokat is figyelembe vehet – úgymint például a konkrét esetben a megrendelni szándékozott autóbuszok nitrogén-monoxid kibocsátási szintjét, vagy zajszintjét – amennyiben ezek a szempontok a szerződés tárgyához kötődnek, és az érintett ajánlatkérő szervre nem ruháznak feltétel nélküli választási szabadságot, valamint mindezen követelmények kifejezetten említést nyernek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben, továbbá tiszteletben tartják a közösségi jog minden alapelvét, különösen a megkülönböztetés tilalmának elvét.
A Bíróság úgy nyilatkozott, hogy az egyenlő bánásmód elve az ilyen szempontok figyelembevételét nem zárja ki pusztán azért, mert az ajánlatkérő saját közlekedési vállalkozása azon ritka vállalkozások között szerepel, amelyeknek lehetőségük van arra, hogy az említett szempontoknak megfelelő eszközöket ajánljanak. További előremutató megállapítása az ítéletnek, hogy nem volna más a helyzet akkor sem, ha a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárás a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/38/EK irányelv alkalmazási körébe tartozna. A Bíróság ezzel a kijelentésével az ítéletben megfogalmazottakat kiterjesztette a közüzemi ajánlatkérők közbeszerzési eljárásaira is, motiválva ezzel részükről is a zöld közbeszerzés minél szélesebb körben történő alkalmazását.
A Bíróság azonban itt nem állt meg, és kijelentette, hogy mivel a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek, amelyeknek az odaítélési szempontokra vonatkozó rendelkezései lényegében azonos megfogalmazásban jelennek meg, a maguk alkalmazási körében hasonló célok elérésére irányulnak, és mivel az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelesség ezen irányelvek tulajdonképpeni lényegét képezi, nincs ok ezen jogforrások eltérő módon történő értelmezésére, azaz a Bíróság megállapításai az akkor még hatályban lévő minden közbeszerzési irányelv vonatkozásában alkalmazandóak.
Az előző eseten túl, bővebb említést érdemel még az ún. Wienstorm-ügy is. A hivatkozott ügy tárgyát képező közbeszerzési eljárás dokumentációjában az ajánlatkérő kötelezően előírta az ajánlattevők részére, hogy a szerződés teljesítése során az energiát megújuló energiaforrásból kell biztosítaniuk. Mivel annak igazolása ajánlattevő által, hogy a felhasznált energia milyen forrásból származik, technikailag lehetetlen, a követelmény úgy került megfogalmazásra, hogy az ajánlattevőknek azt kell tanúsítaniuk, hogy évente egy bizonyos mennyiségű energiát – azaz a kiírás értelmében a szövetségi szolgáltatások éves becsült fogyasztásának megfelelő mennyiségét, 22,5 GwH-t – ilyen forrásból nyernek. A referencia időszak a közbeszerzési eljárás előtti és utáni 2 éves időszak volt. Az ár 55-ös súlyszámmal, a megújuló energiaforrásból származó energia mennyisége 45-ös súlyszámmal szerepelt a felhívásban.
A Bíróság – az előzetes döntéshozatali eljárása során – első kérdésként azt vizsgálta, hogy összeegyeztethető-e a közösségi irányelvekkel az, hogy az összességében – azaz a közösségi jog akkori megfogalmazásában a gazdaságilag – legelőnyösebb bírálati szempont alkalmazása esetén estlegesen olyan környezetvédelmi szempontot alkalmaz ajánlatkérő, amely nem alkalmas az azonnali és objektív, gazdasági szempontú vizsgálatra. A Bíróság válaszában visszautalt a Concordia buszok ügyére, amelyben megállapította, hogy nem szükséges, hogy minden egyes bírálati szempont azonnali gazdasági előnyt nyújtson ajánlatkérő számára.
Második kérdésként azt vizsgálta a Bíróság – az ügyben alapfokon eljáró osztrák nemzeti bíróság kérelmére – hogy adható-e ilyen magas, azaz 45-ös, súlyszám egy nem gazdasági jellegű bírálati részszempont esetén. A Bíróság kijelentette, hogy tekintettel a környezetvédelem fontosságára, és az Európai Unió azon prioritására, hogy növekedjen a megújuló energiaforrásból származó energia felhasználása a teljes energiafogyasztáson belül, a 45-ös súlyszám nem akadályozza meg ajánlatkérőt abban, hogy a szükséges értékelést elvégezve ki tudja választani az összességében legelőnyösebb ajánlatot, így az nem ellentétes a közösségi közbeszerzési joggal.
Ítéletében hangsúlyozta továbbá a Bíróság, hogy amennyiben az értékelési szempont meghatározásán túl, ajánlatkérő nem írja elő ajánlattevők részére az egyértelmű, objektív módon igazolható információk megadásának követelményét a megadott értékelési szempontnak való megfelelés ellenőrzése érdekében, akkor az az egyenlő bánásmód alapelvének megsértését jelentené, annak ugyanis az ajánlatok elkészítése során, és a benyújtott ajánlatok összehasonlításának pillanatában is maradéktalanul érvényesülnie kell.
A Bíróság megállapította továbbá, hogy maga a tény, hogy a részszempont nem feltétlenül alkalmas az ajánlatkérő által kitűzött cél elérésére, nem eredményezi automatikusan, hogy az ellentétes lenne a közösségi joggal. Azaz, ha ajánlatkérő nem teljesen biztos benne, hogy az adott részszempont alkalmas a célok elérésére, tekintettel a részszempontnak való megfelelés ellenőrzésének nehézségeire, attól még próbálkozhat vele.
Az osztrák nemzeti bíróság észrevételezte továbbá az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, hogy nem jogellenes-e az, hogy ajánlatkérő nem követelte meg ajánlattevőktől egy konkrét referencia-időtartam megadását a megújuló energiaforrásból származó elektromos áram biztosítására való alkalmasságuk tanúsítására, az ajánlatkérő éves átlagos fogyasztásán felüli rész tekintetében. A Bíróság álláspontja szerint, ez valóban sértheti az átláthatóság és egyenlő bánásmód alapelveit, amennyiben a hiányosság ténylegesen megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi ajánlattevők számára a részszempont helyes értelmezését.
További kérdésként merült fel, hogy elfogadható-e egy olyan részszempont, amely az ajánlattevő által biztosított, megújuló energiaforrásból származó elektromos áram mennyiségét úgy határozza meg, hogy azt az ajánlatkérő által éves szinten átlagosan használt áram feletti részre vonatkozik, és nem arra, amit ajánlattevőnek ténylegesen kellene biztosítania ajánlatkérő részére. A Bíróság meglátása szerint ebben az esetben nem áll fenn kapcsolat, szoros összefüggés a részszempont és a közbeszerzés tárgya között, mivel a figyelembe veendő áramot az ajánlattevőnek – elviekben – nem az ajánlatkérő részére kell nyújtania. Továbbá egy ilyen részszempont diszkriminálhat bizonyos ajánlattevőket, mivel szükségtelenül előnyben részesítheti a nagyobb kapacitással rendelkező vállalkozásokat, annak ellenére, hogy az nem áll szoros kapcsolatban a szerződés szerint szállítandó áram mennyiségével.
A Bíróság végezetül az alábbiakban fogalmazta meg véleményét:
- elfogadható környezeti részszempontok alkalmazása, még ha azok nem is biztosítanak azonnali gazdasági előnyt ajánlatkérő számára;
- megadható magas súlyszám ezen részszempont alkalmazásakor;
- megengedhető olyan részszempont megfogalmazása, amely a beszerzendő áru gyártási folyamatához kapcsolódik, amennyiben az az adott áru esetében jelentőséggel bír;
- a részszempontnak kifejezetten kapcsolódnia kell a közbeszerzés tárgyához, és ellenőrizhetőnek kell lennie, így ajánlatkérőnek meg kell követelnie az igazoláshoz szükséges információkat (pl. tanúsítványokat) ajánlattevőktől.
Ezek az ügyek a továbbiakban széles körben szolgáltak kiinduló pontul a tagállamok ajánlatkérői számára.
2019.12.14.
Cikkünket folytatjuk!
A zöld közbeszerzési szabályzatról
A Kbt. továbbra is fenntartja a közbeszerzési szabályzat készítésére vonatkozó kötelezettséget. A közbeszerzési szabályzat célja, hogy az ajánlatkérő közbeszerzési eljárásainak minden vonatkozását átfogja, tulajdonképpen folyamatszabályozás, amelynek keretében meg kell határozni az eljárás során az egyes döntésekért felelős személyt, személyeket, illetőleg testületeket is. Ez a követelmény az ajánlatkérő, valamint az ő oldalán eljáró személyek – vagy adott esetben szervezetek – érdekeit is szolgálja, egyértelművé téve a vállalt felelősséget. A törvény egyebekben az ajánlatkérőkre bízza, hogy e kötelezettségüknek milyen módon tesznek eleget, azt azonban egyértelművé teszi, hogy általános jellegű közbeszerzési szabályzat hiányában – illetve az attól való eltérés lehetősége esetében – az ajánlatkérőnek legkésőbb az adott közbeszerzési eljárás előkészítését megelőzően kell meghatároznia a fentieket.
A Kbt. 22. §-a azt a követelményt fogalmazza meg, hogy az ajánlatkérő határozza meg az általa lefolytatandó közbeszerzési eljárások előkészítésének, lefolytatásának, belső ellenőrzésének felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek, illetőleg szervezetek felelősségi körét és a közbeszerzési eljárásai dokumentálási rendjét. Ennek keretében meg kell határozni továbbá az eljárás során az egyes döntésekért felelős személyt, személyeket, illetőleg testületeket is. A Kbt. azonban azt egyértelművé teszi, hogy általános jellegű közbeszerzési szabályzat hiányában – illetve az attól való eltérés lehetősége esetében – az ajánlatkérőnek legkésőbb az adott közbeszerzési eljárás előkészítését megelőzően kell meghatároznia a fentieket. Mindenképpen rendelkezni szükséges a szabályzat hatályáról, oly módon, hogy a hatás- és feladatköröknek minden esetben összhangban kell lenniük a szervezet és működés egyéb dokumentumaival. Célszerű tartalma lehet a közbeszerzési szabályzatnak az alapfogalmakról szóló rendelkezés, amely megkönnyíti a szabályzat egységes, a Kbt.-vel összhangban történő értelmezését, ugyanakkor lehetővé teszi a szabályzat testre szabását az ajánlatkérői gyakorlat tekintetében.
Külön részt érdemel a közbeszerzési szabályzatban a közbeszerzések tervezése folyamatának rendezése, a belső eljárási rendhez igazítása, mivel ez tulajdonképpen a jogszerű közbeszerzések alfája és omegája. Ugyancsak ennyire jelentős a közbeszerzési eljárások lefolytatásának belső szabályozása, a felelősségi körök meghatározása, illetve a közbeszerzések ellenőrzése rendjének kialakítása. Hasonlóan szólni kell a szerződéskötési eljárás szabályozásáról, az aláírásra, ellenjegyzésre jogosultak körének megjelöléséről. Ezzel kapcsolatosan utalnunk kell az átláthatóság alapelvére, amelynek a szabályzatot is át kell hatnia. Ennek egyik új eleme, hogy a törvény értelmében az ajánlatkérő nevében az eljárást lezáró döntést meghozó személy nem lehet a bírálóbizottság tagja. Testületi döntéshozatal esetén a döntéshozó kizárólag tanácskozási joggal rendelkező személyt delegálhat a bírálóbizottságba. Testületi döntéshozatal esetében név szerinti szavazást kell alkalmazni. Minderre a közbeszerzési szabályzat megalkotása során figyelemmel kell lenni. Nagyon kevés közbeszerzési szabályzat tartalmaz iratmintákat, annak ellenére, hogy ez mindenképpen elősegíti az egységes gyakorlatot, és sok tekintetben megkönnyíti az eljárás lefolytatóinak dolgát.
A zöld közbeszerzési szabályzat a közbeszerzési szabályzat speciális változata, lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy rendszeresen, előre meghatározott belső rendszerben bonyolítson fenntartható, és zöld feltételeket tartalmazó közbeszerzési eljárásokat, illetve magának a zöld közbeszerzési szabályzat a létével prezentálni tudja környezettudatosságát. A zöld közbeszerzési szabályzat minden esetben az adott ajánlatkérő beszerzési igényeihez, belső szabályozási rendszeréhez igazodó módon kerül kialakításra annak érdekében, hogy rugalmasan tudjon igazodni az elvárásokhoz. A Magyar Közbeszerzési Intézet kutatásai szerint a zöld közbeszerzési szabályzattal rendelkező ajánlatkérők más téren is környezettudatosabban járnak el, és általános megítélésük is javul.
Egy zöld közbeszerzési szabályzat azonban csak akkor lehet sikeres, ha az adott ajánlatkérő beszerzési igényeihez, belső szabályozási rendszeréhez igazodó módon kerül kialakításra annak érdekében, hogy rugalmasan tudjon igazodni az elvárásokhoz. Figyelemmel arra, hogy a zöld közbeszerzési szabályzat minden esetben egyedi, és az ajánlatkérő igényeihez van szabva, semmiképpen sem eredményezi a beszerzések drágulását. A konkrét konstrukció minden esetben a fokozatosság elvét szem előtt tartva kerülhet kialakításra, az ajánlatkérő igényei szerint több, vagy csak néhány beszerzési tárgyra nézve.
Egyes ajánlatkérők a zöld közbeszerzési szabályzatot is meghaladóan juttatják érvényre a fenntarthatósági előírásokat a beszerzéseik során, függetlenül attól, hogy az eléri, avagy sem a a hatályos közbeszerzési értékhatárt. Az egyik legjobb példa erre a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, amelyet tevékenységi köre is arra determinál, hogy a zöld szempontokat tartsa szem előtt. Az Alapítvány célja a magyar társadalom környezeti problémákkal szembeni érzékenységének növelése, a klímaváltozással szembeni fellépéssel kapcsolatos elkötelezettség kialakítása, ennek érdekében az Alapítvány elsősorban klímavédelmi projekteket támogat. Az így támogatott szervezetek a Kbt. alapján, a támogatás összegének mértékétől függően, maguk is támogatott szervezetté válnak. Az Alapítvány a közbeszerzésekben érvényre juttatandó zöld szempontok alkalmazása érdekében ún. Fenntartható Beszerzési és Közbeszerzési Kézikönyvet hozott létre, amelyben az egyes jellemző beszerzési tárgyak vonatkozásában három szinten határozott meg szempontrendszert attól függően, hogy az adott konkrét eljárásban milyen mélységben van lehetőség a fenntarthatósági követelményrendszer beépítésére. Az Alapítvány nem csak a saját közbeszerzései kapcsán alkalmazza a zöld szempontokat, hanem az általa támogatott szervezetek vonatkozásában is segítséget nyújt a beszerzések zöldítésében.
20019.11.03.
A jövő lehetséges jogfejlesztési irányai, a fenntartható közbeszerzésekről szóló kormányrendelet lehetőségei
A Kbt. törvény 198. § (1) bekezdés 10. pontjának értelmében a Kormány felhatalmazást kap, hogy rendeletben szabályozza egyes beszerzési tárgyak tekintetében az alkalmazandó értékelési szempontrendszerre és módszerre vonatkozó részletes szabályokat, a szociális, különösen foglalkoztatási és környezetvédelmi, fenntarthatósági, energiahatékonysági szempontoknak a közbeszerzésben történő érvényesítése kötelező eseteit és módját, ideértve a fenntartott közbeszerzés kötelező alkalmazása előírását is.
A jelen kötet megírásakor a zöld végrehajtási rendelet még előkészítés alatt sem áll, nem könnyű azonban a jogalkotó helyzete, hiszen nagy a szakmai várakozás ezzel a végrehajtási rendelettel szemben. A megalkotásával végre a megfelelő szabályozási szintre emelkedhetnek a fenntarthatósági szempontok alkalmazásának követelményei.
Általánosságban Magyarországon is pozitív trend figyelhető meg a zöld közbeszerzések elterjedésének terén, a fenntartható és zöld közbeszerzés oktatása megjelent a szakjogászi képzés tananyagában, legalábbis a PPKE Deák Ferenc Jogi Továbbképző Intézet tematikájában, egyre több közbeszerzési szakember van tisztában a zöld közbeszerzések fogalmával, és a Közbeszerzési Hatóság adatai alapján egyre több azon közbeszerzési szerződések száma, amelyben legalább egy alap zöld közbeszerzési követelmény került alkalmazásra, azonban ezen eljárások száma még mindig jelentősen elmarad más tagállamok hasonló szerződéseihez képest, ezért igen nagy segítség lenne a zöld végrehajtási rendelet megalkotása.
A hazai ajánlatkérők túlságosan bonyolultnak tartják a fenntarthatósági szempontok beépítését a közbeszerzési eljárásokba. Valóban, a zöld közbeszerzések érzékeny téma, kellő piacismeret és információ hiányában az ajánlatkérőt kellemetlen meglepetések érhetik. Ugyanakkor egy megfelelő szakértelemmel előkészített zöld közbeszerzési eljárással akár már az első alkalommal is jelentős megtakarítások érhetőek el a közszférában. Azért is nagyon fontos, hogy ennek tudatában legyenek az ajánlatkérők, mivel a zöld közbeszerzésekkel kapcsolatosan az egyik legfőbb ellenérv a költségek növekedése szokott lenni. Ennek kapcsán a legnagyobb probléma, hogy a kormányzati ajánlatkérők többsége egy költségvetési évre vállalhat csak kötelezettséget, ezzel szemben a a zöld közbeszerzések gyakori jellemzője, hogy az első évben valóban drágábbak, de hosszabb – 3-4 éves – távlatban nem kerülnek többe, sőt megtakarítások is elérhetőek általuk. A hazai közbeszerzési piacot az jellemzi, hogy az ajánlatkérők jobban szeretik, ha kifejezett jogszabályi rendelkezésekre tudják alapozni kiírásaikat, mivel így csökkenthető a jogorvoslati kockázat, nincs ez másként a fenntartható követelmények esetében sem. Hiába érhető el számos jó példa, gyakorlati útmutató magyar nyelven is, a zöld közbeszerzések alkalmazása inkább azon ajánlatkérők gyakorlatát jellemzik, akiket a rájuk vonatkozó ágazati jogszabályok amúgy is köteleznek bizonyos mértékű fenntarthatósági előírások beépítésére a kiírásaikban. Minderre figyelemmel, annak ellenére, hogy a hatályos közbeszerzési szabályok széles körben teszik lehetővé a fenntarthatósági szempontok alkalmazását, valódi előrelépést egy kifejezetten a zöld közbeszerzések részletszabályait rendező végrehajtási rendelet megalkotása jelentene, amelyre nézve a hatályos Kbt. tartalmaz is felhatalmazást, már a kezdetektől fogva, de amelynek elkészítésére mindeddig nem került sor.
Tekintsük át melyek a lehetséges előnyök, eszközök, és hatások, amelyek elérhetőek a végrehajtási rendelet által.
- valós jogszabályi segítség az ajánlatkérőknek hogyan kell és lehet egyes termékek esetében a fenntarthatósági és zöld szempontokat alkalmazni;
- fenntartható és ökohatékony szempontok egyre nagyobb arányban történő megvalósulása;
- zöld gazdaság fejlődése, gazdaságélénkítés;
- a közelség elvének alkalmazásával a helyi KKV-ék előnyben részesítése.
Amint azt említettük, a zöld közbeszerzésekkel kapcsolatosan a legfőbb ellenérv a költségek növekedése szokott lenni. Ez azonban általában nem valós probléma, mivel a zöld közbeszerzések gyakori jellemzője, hogy az első évben valóban drágábbak, de hosszabb – 3-4 éves – távlatban nem kerülnek többe, sőt megtakarítások is elérhetőek általuk. Természetesen a fokozatosság minden esetben szükséges. Nem szükséges – és gyakran nem is célszerű –rögtön a legszigorúbb követelményrendszerek előírása. Kezdő lépésként elég például, ha az ajánlattevőktől megköveteljük az ISO 14001, vagy az EMAS meglétét, vagy például szerződésünkben arra kötelezzük, hogy ne a csúcsforgalmi időszakban szállítson, a bírálat során több pontot ítélünk oda annak az ajánlattevőnek, amelyik bizonyíthatóan kisebb környezetterhelés mellett szállít, vagy végzi a munkát. Mindezek az ajánlatevők viszonylag szélesebb köre által, nem túl nehezen teljesíthető feltételek, amelyek előírásával az ajánlatkérő demonstrálni tudja a fenntarthatóság melletti elkötelezettségét, ugyanakkor nem ró aránytalan terheket az ajánlattevőkre, és különösebb költségkihatása sincs az ajánlatkérőre nézve. Így egy idő után az ajánlattevőknek rá kell jönniük, hogy ha sikerrel akarnak indulni a közbeszerzési eljárásokon, akkor figyelemmel kell lenniük a zöld szempontokra, mert úgy nagyobb eséllyel pályázhatnak. Mindez jótékonyan hat a hazai zöld gazdaságra, és az ajánlatkérőknek sem jár többlet kiadással, mégis ösztönzőleg hat. Az ajánlattevő környezetvédelmi célú befektetései pedig a pályázat elnyerésével megtérülnek. Amikor pedig az első lépések meghozták eredményüket, akkor lehetséges a továbblépés, és további – a korábbiaknál szigorúbb – zöld követelmények beépítése, ugyancsak a fokozatosság elvének megfelelően.
Lényegi elvárás az új végrehajtási rendelettel szemben, hogy megfeleljen a környezeti integritás követelményének, amelynek kapcsán az egyik lényegi követelmény az egyes környezetvédelmi tárgyú jogszabályokkal kapcsolatos összhang megteremtése, illetve – tekintetbe véve az irányadó tagállami gyakorlatot – célszerű, ha ezek a környezetvédelmi vonatkozású kérdések egyetlen szervezet kezében futnak össze, amely szervezet típusát természetesen a tagállamok határozhatják meg. Ezen szervezet jogosítványai az egyes környezetvédelmi, zöld közbeszerzési kérdésekben eltérőek lehetnek, és a javaslattételtől, véleményezési jogtól egészen a kötelezésig terjedhetnek. Ma Magyarországon más minisztérium felel a közbeszerzésekért, és más minisztérium felelős a környezetügyért. Célszerű lenne egy közös pont, szervezet létrehozása, amely képes a különböző szempontok, elvárások integrálására, és a fenntarthatósági követelmények hatékony támogatására, vagy bármely megfelelő formában az információáramlás és felügyelet megteremtése a magyar közigazgatás szervezetrendszerében.
Ugyanígy számos olyan jogszabály van, amely környezetvédelmi kérdéseket szabályoz, ilyen módon hatással van a zöld közbeszerzésekre, de nagyon sok olyan jogszabály is létezik, amely tartalmában ugyan nem érint környezetvédelmi szempontokat, mégis lehetnek ilyen összefüggései. Fontos lenne, hogy az egyes kiemelt beruházások esetében a környezetvédelmi szempontok kellő hangsúlyt kapjanak, hiszen egy beruházás esetében, még a nem kifejezetten zöld szempontú beruházások esetében is, mindig vannak környezetvédelmi hatások, amivel számolni kell, a téma tehát nagyon sokrétű, és rendkívüli körültekintést igényel.
2020.01.25.
