A versenypárbeszédes eljárás

A versenypárbeszédet új közbeszerzési eljárási lehetőségként még a korábbi, a 2004/18/EK irányelv szabályozta. Az irányelv azzal a céllal vezette be ezt az új eljárási lehetőséget, hogy azokban az esetekben, amikor a nyílt vagy meghívásos eljárás keretében nem lenne lehetőség a nyertes ajánlattevőnek a legkedvezőbb feltételek melletti kiválasztására, az ajánlatkérők igénybe vehessenek egy rugalmasabb eljárási technikát, a jogalkotói szándék tipikusan a PPP-projektek sajátosságaira gondolt az eljárás megalkotásakor. Olyan rugalmas eljárási lehetőségről van szó, amely a versenyt nem csorbítja, ugyanakkor biztosítja az ajánlatkérő számára annak lehetőségét, hogy minden egyes részvételre jelentkezővel megvitathassa a szerződés valamennyi feltétételét. A versenypárbeszéd fogalmát az irányelv határozza meg, mely szerint a versenypárbeszéd, olyan eljárás, amelyben valamennyi érdekelt részvételi jelentkezést nyújthat be, és amelynek keretében az ajánlatkérő tárgyalásokat folytat az általa – az irányelvben foglalt feltételeknek megfelelően – kiválasztott részvételre jelentkezőkkel. Az ajánlatkérő és a jelentkezők közötti konzultációk célja az ajánlatkérőnek a közbeszerzés tárgyával kapcsolatban támasztott követelményeinek megfelelő egy vagy több olyan változat meghatározása, amely alapján a kiválasztott jelentkezők ajánlatot tehetnek. Az eljárástípust az új irányelv is fenntartotta.

A public-private partnership valójában a köz- és magánszféra partnersége, az állam és a magánszféra olyan együttműködési formáját jelenti, amelyben a felek a közszolgáltatás nyújtásának felelősségét és kockázatát a szerződésben meghatározott feltételek mentén közösen viselik. A PPP-együttműködések keretében sokféle típusú együttműködés ismeretes, azonban jelentős eltérések lehetnek aszerint, hogy a felek milyen arányban osztják meg egymás között a kockázatokat és a feladatokat. Az Európai Unió ennek alapján négy fő típust különböztet meg. Az első kategóriába az építési típusú PPP-k tartoznak, ebben az esetben a magánszféra végzi a tervezést és az építést, az állam mindvégig a tulajdonos és ő a finanszírozó is, sőt a működtetési feladatok is végig az államot terhelik. A második PPP-típus ettől annyiban tér el, hogy a létesítmény működtetését meghatározott ideig a magánszektor vállalja, majd a szerződés lejártakor a tulajdonjog – térítésmentesen vagy térítés ellenében – az államra száll. Amíg a magánszféra végzi az üzemeltetési feladatokat, az állam díjat fizet. A harmadik modell szerint szinte mindent a magánszféra lát el, a tervezéstől az építésen, a finanszírozáson keresztül a működtetésig, a szerződés lejárta után pedig az állam tulajdonába kerül a létesítmény. Az állam ebben az esetben is fizet szolgáltatási díjat, így garantálható a privát fejlesztő haszna, míg a kockázatmegosztás ebben az esetben is a szerződésben meghatározott feltételek alapján történik. A harmadik modelltől csak némileg tér el a negyedik PPP-típus, a koncesszió. Ennek során nem az állam fizeti meg a szolgáltatás díját, hanem azok az ügyfelek, akik igénybe veszik. Ebben az esetben mindvégig az államnál lesz a létesítmény tulajdonjoga. A PPP-struktúrák alkalmazásának leggyakoribb területei az EU-tagállamokban a következők:

  • közúti infrastruktúra (utak, hidak, alagutak),
  • vasúti infrastruktúra (városi, elővárosi és távolsági vonalak),
  • közmű- és környezetvédelmi beruházások (csatornázás, szennyvíztisztítás),
  • stadionok, sportcsarnokok, egyéb sportlétesítmények,
  • kormányzati ingatlan infrastruktúrafejlesztés (minisztériumi és egyéb hivatali épületek),
  • büntetés-végrehajtási intézetekhez, javító-, nevelőintézetekhez kapcsolódó beruházások,
  • honvédelmi beruházások (kiképző és logisztikai központok, repülőterek),
  • egészségügyi beruházások (kórházak, rendelőintézetek).

Magyarországon a PPP-struktúrák alkalmazása nem minden ellentmondástól mentes, és a már megvalósult projektektől eltekintve nem is túl gyakori, amely tendencia több EU-tagállamban is megfigyelhető. A legtöbb megvalósult projekt még a versenypárbeszédes eljárás bevezetését megelőzően lebonyolításra került, tipikusan a hirdetményes tárgyalásos eljárás keretei között. Mindazonáltal amennyiben az ajánlatkérő PPP-projektet kíván megvalósítani, a versenypárbeszédes eljárás rendelkezésre áll.

A versenypárbeszédes eljárás esetében olyan rugalmas eljárási lehetőségről van szó, amely a versenyt nem csorbítja, ugyanakkor biztosítja az ajánlatkérő számára annak lehetőségét, hogy minden egyes részvételre jelentkezővel megvitathassa a szerződés valamennyi feltétételét. Az irányelv és a Kbt. egyértelműen kimondja, hogy az eljárás versenykorlátozási céllal nem alkalmazható. A versenypárbeszéd fogalmát az irányelv határozza meg, mely szerint a versenypárbeszéd olyan eljárás, amelyben valamennyi érdekelt részvételi jelentkezést nyújthat be, és amelynek keretében az ajánlatkérő tárgyalásokat folytat az általa – az irányelvben foglalt feltételeknek megfelelően – kiválasztott részvételre jelentkezőkkel. Az ajánlatkérő és a jelentkezők közötti konzultációk célja az ajánlatkérőnek a közbeszerzés tárgyával kapcsolatban támasztott követelményeinek megfelelő egy vagy több olyan változat meghatározása, amely alapján a kiválasztott jelentkezők ajánlatot tehetnek. A versenypárbeszéd csak a kormányzati ajánlattevők számára választható eljárási típus, és csak abban a két esetben, ha az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési műszaki leírás meghatározására nem, vagy nem a nyílt, illetve meghívásos eljárásban szükséges részletességgel képes, vagy ha a szerződés típusának vagy jogi, illetve pénzügyi feltételeinek meghatározására nem, vagy nem a nyílt, illetve meghívásos eljárásban szükséges részletességgel képes. Mindezen körülmények léte nem eredhet az ajánlatkérő hibájából vagy mulasztásából.

A versenypárbeszédes eljárás egy speciális, háromszakaszos eljárás, amely az alábbi szakaszokból áll:

  • részvételi szakasz,
  • párbeszéd,
  • ajánlattételi szakasz.

Valójában azonban arról van szó, hogy az ajánlattételi szakaszban a törvény néhány sajátos eljárási szabályt vezet be a párbeszéd tekintetében. A versenypárbeszéd részvételi felhívással indul. A Kbt.-ben a kétszakaszos eljárások kapcsán meghatározott részletszabályokat ennél az eljárási típusnál is alkalmazni rendeli a jogalkotó azzal, hogy tárgyalás helyett az eljárás párbeszéd szakaszában lebonyolított párbeszédet kell érteni. Sajátossága az eljárásnak, hogy a versenypárbeszédben az ajánlatok értékelési szempontja kizárólag a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztása lehet. A versenypárbeszéd esetében nem dokumentációról, hanem ismertetőről beszélünk, amelyet az ajánlatkérő választása szerint már a részvételi szakaszban rendelkezésre bocsáthat. Egyebekben a részvételi szakasz az általános szabályok szerint zajlik.

Az eljárás párbeszéd szakaszában az ajánlattevők megoldási javaslatokat nyújtanak be, amelynek alapján az ajánlatkérő párbeszédet folytat velük. Az eljárásban a dokumentáció helyét átvevő ismertetőnek tartalmaznia kell különösen a közbeszerzés tárgyának, az arra vonatkozó közbeszerzési műszaki leírásnak, továbbá a szerződéses feltételeknek a meghatározását olyan mértékben, ahogyan az ajánlatkérő erre képes, valamint arra vonatkozó iránymutatást, hogy az ajánlatkérő mely körülményekről kéri az ajánlattevők javaslatát, és e körülmények tekintetében melyek az ajánlatkérő által igényelt keretek vagy elvárások.

Az ajánlattevők által a párbeszéd szakaszában benyújtott megoldási javaslatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő egy vagy több változatú javaslatát a felhívásban és az ismertetőben foglaltaknak megfelelően, továbbá az ajánlattevő előzetes ajánlatát arra az esetre nézve, ha az általa javasolt műszaki, jogi és pénzügyi feltételekkel kellene a szerződést teljesíteni, valamint annak meghatározását, hogy megoldási javaslatának mely része üzleti titok, illetve annak meghatározását, hogy az ajánlattevő hozzájárul-e megoldási javaslatának a beszerzés tárgyára vonatkozó követelmények kialakítása során történő teljes vagy részleges felhasználásához. Ez utóbbi kitétel az eljárás neuralgikus pontja, és szélesebb körű elterjedésének korlátja, mivel alkalmazása nem egyszerű, elsősorban a megoldási javaslatban bemutatott know-how védelme szempontjából. Előzőeken túl, az ajánlatkérő az ajánlattételi felhívásban előírhatja, hogy a megoldási javaslat benyújtása egyúttal magában foglalja az ajánlattevő hozzájárulását ahhoz, hogy – szellemi tulajdonnal egyébként nem védett – javaslatát, ötleteit a beszerzés tárgyára vonatkozó követelmények kialakítása során ajánlatkérő felhasználja. Mindez a gyakorlatban az ajánlattevők részéről egyfajta bizalmatlanságot eredményezett az eljárással szemben.

A megoldási javaslatok benyújtására és bontására az ajánlatok bontásának szabályait kell alkalmazni. Ezt követően a párbeszéd az ajánlatkérő és egy vagy több ajánlattevő között arra irányul, hogy az ajánlatkérő képes legyen a szerződéskötéshez szükséges részletességgel meghatározni a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési műszaki leírást, illetve a szerződés típusát vagy jogi, illetve pénzügyi feltételeit. A párbeszédek lezárását követően az ajánlatkérő írásban, egyidejűleg felszólítja a párbeszédben – adott esetben annak utolsó fordulójában – részt vett ajánlattevőket ajánlatuk benyújtására.

Amennyiben a megoldási javaslatában az összes résztvevő hozzájárult megoldási javaslatának a beszerzés tárgyára vonatkozó követelmények kialakítása során történő teljes vagy részleges felhasználásához, továbbá az ajánlatkérő szükségesnek tartja, az ajánlatkérő jogosult a végső ajánlat készítéséhez egy vagy több megoldási javaslat teljes vagy részleges felhasználásával meghatározni a közbeszerzési műszaki leírást és a szerződés feltételeit. Ebben az esetben az ajánlatkérő köteles az ajánlattételhez dokumentációt készíteni. Ha az előzőek nem állnak fenn, az ajánlattevők korábbi megoldási javaslatukat véglegesítve tesznek ajánlatot.

2020.01.07.