Fenntarthatósági szempontok az értékelés körében az EU joggyakorlatában (1)
Az értékelés kapcsán, amint azt már említettük, az ajánlatkérőnek minden esetben objektív módon kell eljárnia. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a szerződés odaítélésének gazdasági és minőségi szempontjai, mint például a környezetvédelmi követelmények teljesítése, lehetővé tehetik az ajánlatkérő szerv számára, hogy kielégítse az ajánlattételhez szükséges dokumentációban meghatározott közszükségleteket. Erre a következtetésre jutott az Európai Unió Bírósága is az egyik legismertebb zöld közbeszerzés kapcsán hozott ítéletében, az ún. Concordia Bus-ügyben.
Noha az ügy még a korábbi irányelvi szabályozáshoz kapcsolódik, az abban megállapítottak máig meghatározóak a zöld közbeszerzések vonatkozásában. A Concordia Bus-ügy azért kiemelkedő, mert mintegy megelőlegezve az Európai Bizottság későbbi álláspontját, a közbeszerzési eljárásokban benyújtott ajánlatok értékelési szempontjai vonatkozásában meglehetősen határozott álláspontot tartalmaz. A Bíróság ítéletében a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EK irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja kapcsán – amely rendelkezés egyebekben változatlan tartalommal szerepel a jelenleg hatályos irányelvek szövegében is – megállapította, hogy a hivatkozott szakaszt úgy kell értelmezni, hogy, amikor egy, szolgáltatás megrendelésére irányuló közbeszerzési szerződés keretében az ajánlatkérő szerv – esetünkben egy önkormányzat – úgy dönt, hogy annak az ajánlattevőnek ítél oda egy szerződést, amely a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot nyújtotta be, környezetvédelmi, ökológiai szempontokat is figyelembe vehet – úgymint például a konkrét esetben a megrendelni szándékozott autóbuszok nitrogén-monoxid kibocsátási szintjét, vagy zajszintjét – amennyiben ezek a szempontok a szerződés tárgyához kötődnek, és az érintett ajánlatkérő szervre nem ruháznak feltétel nélküli választási szabadságot, valamint mindezen követelmények kifejezetten említést nyernek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben, továbbá tiszteletben tartják a közösségi jog minden alapelvét, különösen a megkülönböztetés tilalmának elvét.
A Bíróság úgy nyilatkozott, hogy az egyenlő bánásmód elve az ilyen szempontok figyelembevételét nem zárja ki pusztán azért, mert az ajánlatkérő saját közlekedési vállalkozása azon ritka vállalkozások között szerepel, amelyeknek lehetőségük van arra, hogy az említett szempontoknak megfelelő eszközöket ajánljanak. További előremutató megállapítása az ítéletnek, hogy nem volna más a helyzet akkor sem, ha a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárás a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/38/EK irányelv alkalmazási körébe tartozna. A Bíróság ezzel a kijelentésével az ítéletben megfogalmazottakat kiterjesztette a közüzemi ajánlatkérők közbeszerzési eljárásaira is, motiválva ezzel részükről is a zöld közbeszerzés minél szélesebb körben történő alkalmazását.
A Bíróság azonban itt nem állt meg, és kijelentette, hogy mivel a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek, amelyeknek az odaítélési szempontokra vonatkozó rendelkezései lényegében azonos megfogalmazásban jelennek meg, a maguk alkalmazási körében hasonló célok elérésére irányulnak, és mivel az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelesség ezen irányelvek tulajdonképpeni lényegét képezi, nincs ok ezen jogforrások eltérő módon történő értelmezésére, azaz a Bíróság megállapításai az akkor még hatályban lévő minden közbeszerzési irányelv vonatkozásában alkalmazandóak.
Az előző eseten túl, bővebb említést érdemel még az ún. Wienstorm-ügy is. A hivatkozott ügy tárgyát képező közbeszerzési eljárás dokumentációjában az ajánlatkérő kötelezően előírta az ajánlattevők részére, hogy a szerződés teljesítése során az energiát megújuló energiaforrásból kell biztosítaniuk. Mivel annak igazolása ajánlattevő által, hogy a felhasznált energia milyen forrásból származik, technikailag lehetetlen, a követelmény úgy került megfogalmazásra, hogy az ajánlattevőknek azt kell tanúsítaniuk, hogy évente egy bizonyos mennyiségű energiát – azaz a kiírás értelmében a szövetségi szolgáltatások éves becsült fogyasztásának megfelelő mennyiségét, 22,5 GwH-t – ilyen forrásból nyernek. A referencia időszak a közbeszerzési eljárás előtti és utáni 2 éves időszak volt. Az ár 55-ös súlyszámmal, a megújuló energiaforrásból származó energia mennyisége 45-ös súlyszámmal szerepelt a felhívásban.
A Bíróság – az előzetes döntéshozatali eljárása során – első kérdésként azt vizsgálta, hogy összeegyeztethető-e a közösségi irányelvekkel az, hogy az összességében – azaz a közösségi jog akkori megfogalmazásában a gazdaságilag – legelőnyösebb bírálati szempont alkalmazása esetén estlegesen olyan környezetvédelmi szempontot alkalmaz ajánlatkérő, amely nem alkalmas az azonnali és objektív, gazdasági szempontú vizsgálatra. A Bíróság válaszában visszautalt a Concordia buszok ügyére, amelyben megállapította, hogy nem szükséges, hogy minden egyes bírálati szempont azonnali gazdasági előnyt nyújtson ajánlatkérő számára.
Második kérdésként azt vizsgálta a Bíróság – az ügyben alapfokon eljáró osztrák nemzeti bíróság kérelmére – hogy adható-e ilyen magas, azaz 45-ös, súlyszám egy nem gazdasági jellegű bírálati részszempont esetén. A Bíróság kijelentette, hogy tekintettel a környezetvédelem fontosságára, és az Európai Unió azon prioritására, hogy növekedjen a megújuló energiaforrásból származó energia felhasználása a teljes energiafogyasztáson belül, a 45-ös súlyszám nem akadályozza meg ajánlatkérőt abban, hogy a szükséges értékelést elvégezve ki tudja választani az összességében legelőnyösebb ajánlatot, így az nem ellentétes a közösségi közbeszerzési joggal.
Ítéletében hangsúlyozta továbbá a Bíróság, hogy amennyiben az értékelési szempont meghatározásán túl, ajánlatkérő nem írja elő ajánlattevők részére az egyértelmű, objektív módon igazolható információk megadásának követelményét a megadott értékelési szempontnak való megfelelés ellenőrzése érdekében, akkor az az egyenlő bánásmód alapelvének megsértését jelentené, annak ugyanis az ajánlatok elkészítése során, és a benyújtott ajánlatok összehasonlításának pillanatában is maradéktalanul érvényesülnie kell.
A Bíróság megállapította továbbá, hogy maga a tény, hogy a részszempont nem feltétlenül alkalmas az ajánlatkérő által kitűzött cél elérésére, nem eredményezi automatikusan, hogy az ellentétes lenne a közösségi joggal. Azaz, ha ajánlatkérő nem teljesen biztos benne, hogy az adott részszempont alkalmas a célok elérésére, tekintettel a részszempontnak való megfelelés ellenőrzésének nehézségeire, attól még próbálkozhat vele.
Az osztrák nemzeti bíróság észrevételezte továbbá az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, hogy nem jogellenes-e az, hogy ajánlatkérő nem követelte meg ajánlattevőktől egy konkrét referencia-időtartam megadását a megújuló energiaforrásból származó elektromos áram biztosítására való alkalmasságuk tanúsítására, az ajánlatkérő éves átlagos fogyasztásán felüli rész tekintetében. A Bíróság álláspontja szerint, ez valóban sértheti az átláthatóság és egyenlő bánásmód alapelveit, amennyiben a hiányosság ténylegesen megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi ajánlattevők számára a részszempont helyes értelmezését.
További kérdésként merült fel, hogy elfogadható-e egy olyan részszempont, amely az ajánlattevő által biztosított, megújuló energiaforrásból származó elektromos áram mennyiségét úgy határozza meg, hogy azt az ajánlatkérő által éves szinten átlagosan használt áram feletti részre vonatkozik, és nem arra, amit ajánlattevőnek ténylegesen kellene biztosítania ajánlatkérő részére. A Bíróság meglátása szerint ebben az esetben nem áll fenn kapcsolat, szoros összefüggés a részszempont és a közbeszerzés tárgya között, mivel a figyelembe veendő áramot az ajánlattevőnek – elviekben – nem az ajánlatkérő részére kell nyújtania. Továbbá egy ilyen részszempont diszkriminálhat bizonyos ajánlattevőket, mivel szükségtelenül előnyben részesítheti a nagyobb kapacitással rendelkező vállalkozásokat, annak ellenére, hogy az nem áll szoros kapcsolatban a szerződés szerint szállítandó áram mennyiségével.
A Bíróság végezetül az alábbiakban fogalmazta meg véleményét:
- elfogadható környezeti részszempontok alkalmazása, még ha azok nem is biztosítanak azonnali gazdasági előnyt ajánlatkérő számára;
- megadható magas súlyszám ezen részszempont alkalmazásakor;
- megengedhető olyan részszempont megfogalmazása, amely a beszerzendő áru gyártási folyamatához kapcsolódik, amennyiben az az adott áru esetében jelentőséggel bír;
- a részszempontnak kifejezetten kapcsolódnia kell a közbeszerzés tárgyához, és ellenőrizhetőnek kell lennie, így ajánlatkérőnek meg kell követelnie az igazoláshoz szükséges információkat (pl. tanúsítványokat) ajánlattevőktől.
Ezek az ügyek a továbbiakban széles körben szolgáltak kiinduló pontul a tagállamok ajánlatkérői számára.
2019.12.14.
