Életciklus költségelemzés

A környezet védelme iránti fokozódó tudatosság megjelenése, valamint a termékek és szolgáltatások gyártásával és használatával kiváltott esetleges környezeti hatások csökkentésének igénye megnövelte az érdeklődést az olyan módszerek kifejlesztése iránt, amelyek a termékek és szolgáltatások negatív környezeti hatásait csökkenteni tudják. E célból kifejlesztett technikák egyike az életciklus elemzés (LCA).

Az LCA rövid története

Az első életciklus szempontú vizsgálatok a hatvanas évek végén láttak napvilágot. A módszer kialakulásának elsődleges oka az energia árrobbanás volt, mely következtében kisebb energiaigényű technológiai megoldásokat kerestek a vegyiparban, illetve az alternatív energiaforrások (pl. napelem) gazdaságosságát vizsgálták. Az első nagyobb nyilvánosságot kapott tanulmányt a Coca-Cola készíttette 1969-ben az italos rekeszekre, az erőforrás felhasználás és környezeti szempontok közötti összefüggésekre.

Európában a módszer elterjedését a 80-as évek közepén nagymértékben elősegítették a csomagolószer-hulladékok elhelyezésével kapcsolatos viták. Számos csomagolással összefüggő elemzés történt a 90-es évek elején – közepén, a környezetbarát csomagolóeszközök kiválasztása céljából, de magukkal az élelmiszerekkel az élelmiszerek környezeti hatásával kapcsolatos elemzések száma is jelentős volt, különösen a skandináv országokban a 90-es évek végén (LCA netFood projekt). Ezek az elemzések nagymértékben hozzájárultak magának az LCA-nak a módszertani fejlesztéséhez, adatbázis kiépítéséhez (SPOLD), és az életciklus-elemzés terén elért eredmények konferenciákon történő bemutatásához. A Riói Konferencián már úgy beszéltek az életciklus elemzésről, mint egy olyan új eszközről, amely a környezeti menedzsment feladatok széles köréhez alkalmazható. Az életciklus elemzés kialakulásában úttörő szerepet vállaló Környezeti és Toxicológiai Kémiai Társaság (Society of Environmental Toxicology and Chemistry, rövid nevén SETAC) az első komolyabb tanulmányt 1993-ban publikálta, amely egy Európai Útmutató az életciklus elemzéshez. A módszer népszerűsítésében kooly szerepe volt a német környezetvédelmi miniszternek, Klaus Töpfer-nek is, aki a csomagolóanyagok életút-elemzésére vonatkozó tanulmány elkészítését írta elő. Az ő nevéhez köthető Töpfer törvény később óriási vitákat generált a német közvéleményben.

Az LCA- t különösen a kezdetekben inkább kétkedéssel fogadták, ennek ellenére a kilencvenes évek közepétől egyre biztatóbb eszköznek bizonyult. Elsősorban nagyvállalatok alkalmazták marketing célokból, hogy bizonyítsák termékeik környezetbarát voltát, vagy bizonyítsák egy termék előnyeit a konkurens termékekhez viszonyítva. Mivel az új módszer folyamatos fejlődésben volt (amely azóta is így van), az eredmények sokszor vitákat eredményeztek, amelyek azonban tovább segítették a módszer érzékenységének, megbízhatóságának növelését, és nagymértékben hozzájárultak a szoftverek fejlesztéséhez és a szabványosítási folyamat elindításához is. 1992-93-ban már az első szoftver próbálkozások is megjelentek.

A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet a TC/207 műszaki bizottsága megkezdte a módszer szabványosítását a 90-es évek elején, a környezeti menedzsment rendszerek 14000-es sorozatán belül, a francia AFNOR vezetésével. Az egyes munkacsoportok munkájának irányításáért más- más ország lett a felelős: az elvek és eljárás kialakításáért az USA, az általános leltárkészítésért a németek, az egyedi leltárkészítését a japánok, a hatás értékelésért a svédek, a hatáscsökkentésért a franciák.

A szabvány általános bemutatása

A fentiekben kifejtettek értelmében tehát az LCA egy nemzetközi szabvány, az ISO 14000-es szabványcsalád része, pontosabban a 14040-es szabvány, amely az alábbi részekből épül fel¹:

• MSZ EN ISO 14040:2006 Környezetközpontú irányítás, Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek
• MSZ EN ISO 14041:2001 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. A cél és a tárgy meghatározása és leltárelemzés
• ISO 14042:2001 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Az életciklus alatti hatások értékelése
• ISO 14043: 2001 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Az életciklus értelmezés

Az ISO szabvány szerint az életciklus: „egy termék hatásrendszerének egymás után következő, egymáshoz kapcsolódó szakaszai, a nyersanyag beszerzéstől vagy a természeti erőforrás keletkezésétől az újrahasznosításig vagy az ártalmatlanításig”, az életciklus-elemzés pedig: „egy termék hatásrendszeréhez tartozó bemenet, kimenet és potenciális környezeti hatások összegyűjtése és értékelése annak teljes életciklusa során.”
Az LCA tehát a környezetvédelmi aspektusokat és azok lehetséges hatásait a termék vagy szolgáltatás teljes életciklusát tekintve vizsgálja („bölcsőtől a sírig”) a nyersanyag bányászattól és előkészítéstől a termék gyártásán keresztül a termék használatáig, majd a használat után keletkező hulladék elhelyezéséig terjedő szakaszt – ideértve az újrafelhasználást és hasznosítást is. A környezetvédelmet szolgáló életciklus elemzés, amely a vizsgált rendszer teljes anyag és energia mérlegét, valamint a környezet és a rendszer kölcsönhatásainak mérlegét tanulmányozza – lényegesen különbözik az üzleti szférában régóta alkalmazott termék életútelemzéstől, Az LCA dinamikusan fejlődő értékelési módszer, mellyel bármely, az alapanyagokban vagy a környezeti hatásokban bekövetkező változás ill. bármely újítás vagy felfedezés követhető.

¹www.mszt.hu

2020.02.03.